Teszt: Hyundai Veloster Turbo (2013)

A külsővel eddig sem volt gond. A Hyundai Veloster már akkor feltűnést keltett, amikor show-autóként először leleplezték, és már a gyengécske szívómotoros változat is kisebb turistacsoportokat vonzott egy-egy tankolás alkalmával. De a turbó változat végre azzal a tartalommal töltötte fel az egyedi formát, amire vártunk.

Plusz 46 lóerő – ennyivel erősebb a Veloster turbóváltozata a sima szívómotoros kivitelnél. Ekkora teljesítmény éppen elég ahhoz, hogy fürgén mozgasson egy városi kisautót. Nem csoda, hogy az ennyivel erősebb háromajtós kupé már minden kritikus számára meggyőző. Mert hát hiába a lenyűgözően dögös külső, a meghökkentő, ugyanakkor praktikus háromajtós kialakítás, a 140 lóerős alapváltozat majdnem tíz másodperces sprintadata 100 km/órára igencsak átlagos – és ezt még a látványos formavilág sem volt képes ellensúlyozni. A 186 lóerős feltöltős változat azonban már igazi sportkocsivá avatja a Velostert.

Újdonságok
De vajon miben tér még el az erősebb változat az alapmodelltől? Nem túlságosan sok mindenben, de éppen elegendő apróságon módosítottak a tervezők. Nagyobbak lettek például az első féktárcsák – igaz, csak 7 százalékkal, de ez a különbség már éppen elegendő volt ahhoz, hogy a Veloster turbóváltozata az egyik legjobb fékezési adatokkal büszkélkedhessen összehasonlító teszteken is. Ráadásul a fékerő is sokkal precízebben adagolható – ahogyan az egy igazi izomautó esetében el is várható. A kormánymű is módosult egy picit: 13,8:1-est épített be a gyártó, és módosították a bekötési pontokat is. A különbség megint csak nem túl nagy, mégis érezhetően gyorsabban és precízebben irányítható lett az autó. A kényelem szerelmeseinek rossz hír, hogy a turbóváltozathoz nem rendelhető a duplakuplungos automatizált váltó, csak hagyományos automata – a gyártó szerint azért, mert a szerkezet „nem lett volna ideális” a brutális nyomaték kezelésére. Ugyanakkor a hatsebességes manuális egység kellően rövid úton és gyorsan, pontosan kapcsolható. Az autó műszaki újdonsága természetesen a dupla turbófeltöltő. A Hyundai azért választotta ezt a megoldást, mert szerinte így nagyobb erő áll rendelkezésre már alacsony fordulatszám-tartománynál is, hiszen a szűkebb kialakítású levegőáramlási járatban nagyobb sebességgel áramlik a levegő.

Dizájn
Kívülről a Veloster Turbo orra és fara sokkal agresszívebb, mint az alapmodellé, és alsó kötényei azt sugallják, hogy a tervezők a karosszériaelemek kialakításakor nem csak feltűnő megjelenést akartak kölcsönözni az autónak, hanem tudatosan igyekezték velük növelni a tapadást. A hatalmas, széles és magas hűtőmaszk nem újdonság, az Aston Martin dizájnjának volt meghatározó eleme, aztán a Peugeot és a Ford is hasonlót kezdett használni – de a Velsoternek is nagyon jól áll. A hátsó kialakítás kulcseleme a duplacsöves, hatalmas, középre helyezett kipufogó-végződés, ami kihangsúlyozza a kocsi sportos jellegét.
Persze, az utastérben is sok minden emlékezteti arra a vezetőt és az utasokat, hogy ízig-vérig sportos kocsiban ülnek: például a lyuggatott alumínium pedálszett, vagy az ülések támlájába hímzett Turbo felirat és a hangsúlyos start/stop gomb. Ugyanakkor a Veloster egyik legnagyobb meglepetése a viszonylag kényelmes, tágas belső tere. Igaz, csak négy ülés áll rendelkezésünkre, viszont még a hátul utazók számára is elfogadható méretű lábtér áll rendelkezésre, míg elöl minden szempontból kifejezetten tágas a helykínálat. Az üléspozíció jól variálható, a kormányoszlop meglehetősen közelre húzható – ami azért lényeges, mert így még a magasabb termetű sofőrök is megtalálhatják a számukra ideális pozíciót. Ugyanakkor az ülőlap lehetne még egy kicsit mélyebben az igazán sportos érzet kedvéért. (Például egy 1-es BMW-ben jó 2-3 centiméterrel közelebb ülhetünk a padlóhoz, mint a Veloster Turbóban.) A csomagtartó mérete pedig nagyobb a kategória átlagánál, ráadásul könnyen is pakolható.
A különleges háromajtós kidolgozás pedig elsőre talán meghökkentőnek tűnik, valójában azonban nagyon is praktikus, hiszen jelentősen megkönnyíti a hátsó üléssor megközelítését. A barátaink kényelme ugyan talán nem a legfontosabb szempont, amikor autót választunk, de az már aligha mindegy, hogy gyermekeink milyen könnyedén szállhatnak ki/be hátra, vagy mennyire egyszerű egy gyerekülés használata hátul. A Veloster úgy kínálja az ötajtós kompaktok ergonómiáját, hogy közben kupénak tűnik a vezetőoldaláról (tehát onnan, ahol csak egy oldalsó ajtó van).

Minőség, kidolgozás
Nagyon jó úton jár a Hyundai, ami a termékei minőségét illeti. A Veloster (akárcsak az i40 vagy az i30) a kategória átlaga fölé pozícionálható. A felhasznált anyagok nem a legpazarabbak ugyan, amelyekkel az utóbbi időben találkoztunk, de semmi kifogásolnivalót sem találhatunk bennük. Az összeszerelés minősége pedig szintén jó – még nem annyira, mint amilyen a japán autóké volt azok fénykorában, de már legalább olyan színvonalú, mint az átlagos tömegautó-gyártók termékeié. Semmi, de semmi szégyellnivalója sincs már senkinek abban, ha Hyundaijal jár.

Dinamika
Nagyon meglepő, hogy jó néhány szakoldal kissé lehúzta az autót, mert a tesztelő kollégák nem találták kellően fürgének. Igaz, hogy a 8 másodperc fölötti százas sprint tisztán a számok alapján nem tűnik éppenséggel különösen kiemelkedő eredménynek, de tegyük fel a kérdést: ugyan ki az, aki rendszeresen gyorsul álló helyzetből százas tempóra? Az életszerű helyzetekben igenis nagyon lendületesen lehet közlekedni az autóval. 80 km/órás tempó fölött kövér gázadásra azonnal felélénkül a motor, és akár 200 km/óráig brutálisan húz. A turbólyuk ugyan kissé nagyobb, mint a legtöbb, visszafogott teljesítményű, fogyasztásra optimalizált mai felöltős motor esetében, ez azonban egyáltalán nem hátrány, hiszen így lórúgásszerűen jön meg hirtelen az erő. Vagyis kedves olvasók, bárki bármit is írt máshol erről az autóról, mi csak azt tudjuk írni róla, hogy a Veloster Turbo az egyik legkeményebb sportautó, amit az elmúlt 10-15 évben alkalmunk volt vezetni. Ennek fényében a tíz liter körüli városi tesztfogyasztás sem éppen drámai.

Összegzés
Összességében tekintve a Veloster Turbo igazi sportos autó, amely remekül gyorsul, nagyszerűen vezethető, és egészen jó minőségű is. Ráadásul praktikusabb, mint a legtöbb vetélytársa, hiszen egyedi négyajtós kialakításának köszönhetően legalább az egyik oldalról könnyű a ki- és beszállás hátra is. Olcsónak éppenséggel nem neveznénk, de mindent figyelembe véve jó vételnek számít a piacon.

Műszaki adatok:
Motor: négyhengeres, turbós benzines
Hengerűrtartalom: 1591 cm3
Teljesítmény: 186 LE 5500/min
Nyomaték: 265 Nm 1500-4500/min
Hajtás: elsőkerékhajtás
Sebességváltó: hatfokozatú manuális

Hossz/szél./mag.: 4250/1805/1399 mm
Tengelytáv: 2650 mm
Nyomtáv: 1557/1570 mm
Saját/össztömeg: 1255/1750 kg
Csomagtartó: 320/1015 l
Üzemanyagtartály: 50 l
Gumiabroncs: 215/40 R18

Végsebesség: 214 km/h
Gyorsulás 0-ról 100-ra: 8,4 s
Gyári fogyasztás város 9,3 l/100 km, országút 5,5 l/100 km, átlag 6,9 l/100 km
CO2-kibocsátás: 157 g/km
Tesztfogyasztás: (város) 9,8 l/100 km
Garancia 5 év, km-korlát nélkül
Alapár: 7 999 000 Ft

TETSZETT dögös, sportos külső, ergonomikus vezetői munkatér, remek kezelhetőség, kiváló menettulajdonságok
NEM TETSZETT szűk helykínálat hátul, kis csomagtér, rázós, kemény futómű