Megosztó típusa az autópiacnak a Renault Thalia, egyesek ki nem állhatták a formája miatt, kedvező ára és hatalmas csomagtartója mégis népszerűvé tette.
A keleti piacokon mindig is népszerűbbek voltak a lépcsőshátú autók, a kevésbé fizetőképes fejlődő országokban ezek a típusok testesítették meg az eleganciát, és ezek számítottak családi autónak még akkor is, ha egy ferdehátú vagy kombi sokkal praktikusabb lenne. Több gyártó is úgy döntött, hogy ezeknek az igényeknek megfelelő típust fejleszt, amelyet csak a helyi piacokon forgalmaz. A Renault az elsők között alkotta meg az 1998-ban bemutatott Clio alapjaira épített Thaliát. A franciák lépcsőshátúja alaposan megosztotta a közvéleményt: az egyébként csinos Clio hátuljára szerelt puttony miatt nem nevezhető harmonikusnak a formája, és ez sokakban ellenérzést keltett. Mégis a kedvező ára és a nagy csomagtartója rendkívül népszerűvé tette nálunk, több tízezer példány kelt el belőle, így a választék is elég nagy.
Milyen kényelmes?
Mivel a Thalia a Clio alapjára épül, ezért annak kisautós helykínálatát örökölte. A vezető ülése kényelmesen puha tömésű, de nem tart valami jól, és az üléshelyzet sem tökéletes, a kormányoszlop például csak magasságában állítható. A hátsó üléssorban csak korlátozott hely jut a lábaknak és a fejeknek, így ezen a téren kompromisszumot kell kötni. A belső tér anyagai olcsó hatásúak, és idővel hajlamosak lehetnek a zörgésre is. Ha lehet, akkor a ráncfelvarrás utáni példányokat keressük, hiszen azoknak a belső tere is a Clio újabb, igényesebb berendezését kapta. A Thalia aduásza a csomagtartója: az 510 literes mérete még egy-két kategóriával nagyobb autóknak is becsületére válna. A fedele elég nagy nyílást hagy szabadon a pakoláshoz, a szabályos alakú raktér jól kihasználható.
Milyen vezetni?
A Thaliát a Clio motorjaival szerelik, így az alapváltozatokat 1,2 literes, 16 szelepes vagy 1,4 literes, 8 szelepes négyhengeresekkel látták el, mind a két erőforrás 75 lóerős teljesítményre képes. Ezeket az egyszerű felépítésű, átlagos teljesítményű motorokat inkább csak városi használatra ajánljuk. Keressük inkább a 16 szelepes 1,4 literes erőforrást, amely a Megane kínálatában is megtalálható, hiszen azzal már remekül gyorsul a Renault kis lépcsőshátúja. Sokat autózóknak ugyanakkor megérheti az 1.5 dCi, amely 65 és 80 lóerővel került a Thalia orrába. A dízellel kellemesen rugalmas lehet az autó, és ami még jobb, hogy beéri akár négy és fél liter üzemanyaggal száz kilométeren. A Thalia vezetése egyébként nem tartogat élményeket: a kormánya nem túl közvetlen, a váltója kissé pontatlan, a lágy futómű miatt pedig fokozott dőlésre hajlamos kanyarodáskor. A hangolása mégis megfelelőnek számít, hiszen még a legrosszabb utakat is kisimítja, ami fontosabb egy családi autó esetében.
Mire figyeljünk vásárláskor?
Fénykorában rengeteget adtak el a Thaliából, ezért használtan is szép számmal találunk belőle, ami azt jelenti, hogy érdemes válogatni, mire megtaláljuk a nekünk való példányt. Az alapmodell biztonsági felszereltsége kielégítő, a szériaként adott két légzsák közül az utas oldalán lévőt ki lehet kapcsolni, ha gyermekülést szerelünk be, de az oldallégzsák blokkolásgátló már nem minden kivitel része. Érdemes már légkondicionálóval, szervokormánnyal és elektromos ablakemelővel felszerelt példányt választani. A fejlődő piacokra szánt Thalia megbízható konstrukció, kisebb hibalehetőségek ugyan előfordulnak, de csak a sokat futott dízeleknél kell költséges javításra felkészülni.
