Mopedek reneszánsza

A mikromobilitási eszközök piacán az elektromos hajtások elterjedésével komoly átrendeződés történt. A rollert, a robogót, a kerékpárt nem most találták fel, csak mindenre villanymotort aggattak és megindult a városi zümmögés. Az energia tárolása a legdrágább feladat, az akkumulátor fájdalmas szorzó lett az árcédula képletében.

A városi forgalom stílusos megoldása lehet egy gatyába rázott moped. Azért moped, mert motor-pedal, vagyis pedálos motor. A pedál alapvetően indításra szolgál, de ha kifogyott a benzin, egy retesz oldása után kerékpárként is használható. Nehéz, buta kerékpárként. Motornak könnyű mindegyik, általában 50 kiló körül nyomnak, így indulatosabban lehet bedobni a bokorba, ha kitartóan makrancoskodik. Lehet Jawa, Suzuki, Tomos, Puch, Peugeot, bármi. Egyre jobban kúszik fel az áruk, százezer forint környékén lehet szerezni megbízhatóan működőt, de a rosszból is aránylag olcsón lehet jó. Nagy kerekei vannak, nem kell rajta kornyadozni, mint egy elektromos rolleren, alig van rajta műanyag burkolat, ha feldől akkor koppan és nem roppan. A Babetták simán tudják tartani a negyvenet, a segédmotoros kerékpárok legnagyobb sebességét. Pici alakítással ez könnyen ötven, a hatvanas hengerrel meg több, de nem kell. Mire elég a negyven a dugóban? Mindenre. A forgalom olajszagú angolnái lehetünk, nem gyorsan kell menni, hanem mindig. Cserében elkéri a másfél litert százon, meg némi olajat. Ez nem sok, ugye?

Segédmotoros kerékpárok kivonatolt közlekedési szabályai

  • A segédmotoros kerékpár lehet kettő, három, vagy négy kerekű jármű, a motor hengerűrtartalma nem lehet nagyobb, mint 50 köbcentiméter, teljesítménye nem haladhatja a meg a 4 kW-ot.
  • Megengedett legnagyobb sebessége 40 km/h.
  • Utast nem lehet szállítani rajta.
  • Vezetése engedélyhez kötött, 14 éves kortól lehet megszerezni az AM kategóriájú jogosítványt, de segédmotort érvényes B kategóriás jogosítvánnyal is vezethetünk.
  • Kötelező biztosítást kell kötni rá.
  • Autópályán, autóúton nem lehet segédmotorral közlekedni, lakott területen belül bicikliúton sem.

Rendszeresen elfelejtem, hogy van-e olaj a benzinben, vagy nincs. Ha duplán keverem be, akkor csak dől a füst, slusszol a gyertya, ha sehogy, akkor meg beáll a motor, mint a múltkor. Erőt vettem magamon, feltámasztottam az aktuális tartalék-blokkot, közben Jikov helyett Dellorto felirat lett a karburátoron, apró változás, de vitális.

Álltam a pirosnál, magabiztosan rötyötölt a Babetta alattam, egy bringás srác szólított meg. Nem látott még ilyen motort, elképesztően menőnek tartotta, a típusát firtatta. Meglepődtem, mert a büdösbicikli a közlekedés parizere: gyenge, olcsó és mindenki összekente már magát vele. Lányok, asszonyok mindenféle korosztályból integetnek, mosolyognak, amikor a belvárosi forgalomban pürrög a felkiáltójel-zöld ebadta, állandóan azt hittem, hogy valami furcsa van rajtam, vagy a sisakot vettem fel fordítva. De nem. A rokonszenv csapott át szimpátiába.

A mopedek az elmúlt évtizedekben teljesen eltűntek az utakról, lesöpörte őket a gyorsabb, erősebb robogók dömpingje. Közben felnőtt és az utakra került egy olyan generáció, akik még képeken sem láttak pedálos motort, mert senki sem beszélt róluk, senki sem ült rájuk. A moped nem volt menő.

Az elektromos robogók elhanyagolható karbantartás-igénye, csendes suhanása van a mérleg egyik serpenyőjében, a másikban a vételár, a retrospektív vonulat és még valami.

Ezek az egyszerű, ósdi szerkezetek át tudnak menteni egy kis szerelési, karbantartási múltat jelenbe. Teszik ezt úgy, hogy nem kell sok helyet, pénzt, vagy sok időt feláldozni, az élmény mégis számottevő.  Egyhengeres, kétütemű motorokat könnyű szerelni, húsz perc alatt kézben van a dugattyú, szétborul a karburátor. Olcsó és elérhető alkatrészekkel lehet bíbelődni, ha szükség van rá. Értékes közös időt teremthet a gyerekkel, élesben tanítható a belsőégésű motor, a szerszámhasználat, olajos lesz a kéz, az arc és apa is hős lehet picit.

A villanyrobogón belátható időn belül csak szándékos károkozással tudunk hibát generálni. A hajtásról a világ egyik legegyszerűbb elektromos gépe gondoskodik, általában túlélnek mindent. Az akku szűrője nem fog eltömődni, a villanymotor karburátora sem lesz ragacsos az E10-es benzintől. Ezek a nyilvánvaló fejlődés eredményei, előremutató vívmányok, de bütykölni jó. Időnként olajosnak lenni még jobb.

A Babetta 210 kétsebességes automata sebességváltója külön ínyencfalat. Mindent röpsúlyokkal oldottak meg a csehszlovák mérnökök. Az indítást, az első fokozatot és a szíjhajtással forgatott, hátsó dobban lévő második fokozatot is. Régebben sokan fixre hegesztették, panaszkodtak, prüszköltek, pedig néhány alapvető lépés betartásával kis Jawa olyan eleganciával váltja a kettest, mint amikor Che Guevara vaskos szivarjáról lepöccinti a hamut.

Babetta 210 műszaki adatok:

 

  • Lökettérfogat: 49 cm3
  • Teljesítmény: 1,75 kW/5000 f/perc
  • Gumiabroncsok mérete: 2 1/4 x 16”
  • Jármű súlya: 51 kg
  • Maximális sebesség: 40 km/h
  • Üzemanyag fogyasztás: 1,8 l/100 km

Szimeringek, gumigyűrűk épsége, a röpsúlyos pofákon lévő kopóbetétek és rugók állapota a titok.  Filléres tételek mind, tele van az internet szakirodalommal, garantált a sikerélmény. A fékek szintén egyszerű szerkezetek, láncra érdemes odafigyelni, néha kenni. Egyszerűbb elektromos rendszere nincs semminek, átlátható, könnyen javítható. Biztosabb indulás, stabilabb alapjárat, fickósabb menetteljesítmény és mérsékeltebb fogyasztás érdekében ajánlott megvásárolni a Dellorto karburátor készletet. Húszezer forint környékén mérik, aprópénz a szerzett előnyökhöz mérve.

Akinek igénye van kis szerelésre, de nem akar autónyi projektbe fogni, akkor üsse fel valamelyik virtuális piacteret és menjen rá egy egyszerű kis mopedre. A szórakozás mellé társul kis mosoly is Grétától, mert nem tonnányi vassal fog küzdeni a dugóban, hanem félmázsányi technikával csihol haladási energiát némi benzinből. Térdig járunk az őszben, ez ne szegje kedvét senkinek. A tél ad időt az alapos felkészítésre, a tavasz maga lesz a mopedes kikelet. Higgyék el, megéri.