Számolhat velünk

Négy kerék vagy több - minden, ami autózás!

peugeot_307_sw_1

Peugeot 307 SW (2001-2008) használt teszt

2015. április 01. | - Használtautó Peugeot | Címkék: , , , ,

Úgy csinálta meg a „7 embert is vihetünk”-trükköt a Peugeot 307 SW változata, hogy közben teljesen személyautós maradt a kezelhetősége. Kompakt, olcsón üzemben tartható, kényelmes és praktikus autó még mindig.

Különleges járműnek minősült a 307 SW  megjelenése korában, 2001-ben. Már maga az egész elnevezés-kupac is kissé kaotikus. Az „SW” kód ugyanis a Station Wagon, vagyis a kombi amerikai jelölésére utal. Ugyanakkor készült a 307-ből egy ikertestvér változat is, az volt a Break, (amely pedig többnyire – de nem kizárólag – az angoloknál jelenti azt, hogy „kombi”), és amely szinte mindenben megegyezett az SW-vel, csak hiányzott belőle számos csecsebecse, mint például a panoráma üvegtető, illetve a két pótszék. A használtautó hirdetések között kutatva alaposan megnehezíti a dolgunkat, hogy az eladók sokszor pontatlanul hirdetik meg az általuk kínált járművet, hol 307 kombi néven kínálnak hétszemélyes SW-t, hol SW néven szerepelnek a Break-verziók… Megér egy telefont, mielőtt útra kelünk. Persze nem azért, mintha a hétköznapok során jelentős különbséget tapasztalnánk a két változat között – hiszen, ahogyan írtuk, néhány apróságtól eltekintve tök azonos modellekről beszélünk. Viszont az SW plusz két ülése néha jól jöhet akkor is, ha nincs is népes családunk, az üvegtető pedig kifejezetten klassz. Ráadásul az SW-változat jobban is tartja az árát – tehát ha kombi 307-est keresünk, keressünk belőle SW-t. 2005-ben alapos ráncfelvarráson esett át a modellcsalád, jóval divatosabb hűtőmaszkot és lámpatesteket valamint középkonzolt kapott, illetve a kasztni alatt is jó néhány apróságon módosított a gyártó. Ahogy lenni szokott: ezúttal is azt javasoljuk, hogy keressük az újabb szériás példányokat – ha belefér a büdzsénkbe.

Milyen kényelmes?

Kezdjük hátulról! A 307 SW csomagtartójának padlójába behajtható pótszékeken legfeljebb gyerekek utaznak kényelmesnek nevezhető körülmények között fél óránál tovább, felnőtteknek némi tornagyakorlatot jelent be- és kikászálódni, lábaikat szinte nyakukba húzva helyet foglalni a harmadik üléssorban. A pótszékek külön-külön is fel- vagy ledönthetők, így hat személlyel utazva még viszonylag nagy tér marad a csomagoknak is. Mindkét pótülés használata esetén azonban a csomagtér úgyszólván nullára redukálódik. De ha nem használjuk a harmadik üléssort, akkor hatalmas, ráadásul a középső ülések ledöntésével még tovább bővíthető hely jut az autóban a csomagoknak. A pakolás is könnyű, mivel a raktérajtó elég széles és magasra is nyílik.

A középső üléssor jóval kényelmesebb, mint amit egy kompakt autótól várnánk, elől pedig kifejezetten tágas, magas, és a panorámatető miatt még a valóságosnál is nagyobbnak tűnő tér áll rendelkezésünkre. A vezető ülése ugyan viszonylag magas, de tegyük hozzá gyorsan: közel sem annyira, mint a legtöbb kompakt egyterű esetében. A műszerfal nem túl csicsás, de legalább jól áttekinthető, a középkonzol is rendezett. Különleges megoldás a cd-tár egymás alatt elhelyezett nyílássora. Az SW szériafelszereltsége már az alapmodell esetében is elég gazdag volt, aligha akad olyan fontosabb felszerelés, amit érdemben hiányolhatnánk a legtöbb használt modell esetében.

Milyen vezetni?

Az egyik legjobb tulajdonsága a 307 SW-nek, hogy miközben éppen úgy hét személyt szállíthat, mint a kompakt egyterűek többsége (ám még azokból sem mind, gondoljunk csak a vele lényegében egy időben piacra dobott Citroen Xsara Picassóra!), mégis kifejezetten személyautósan viselkedik az úton. A Peugeot futóművével kapcsolatban már az elődmodell, a 306-os esetében is elégedetten nyilatkoztak a szakújságírók, de a 307-es érezhetően fejlődött ezen a téren is. A tapadás tökéletes, a kormányzás nem túl közvetlen ugyan, de legalább közepesen precíz. A váltó franciás: néhány év után már lötyögős, kissé pontatlan.

Motorok terén bőséges a választék: benzinesből 1,4 literestől kezdve volt 1,6-os és még kétliteres is, dízelből kezdetben csak a kétliteres HDi állt rendelkezésre, majd a gyártási ciklus végén jött az 1,6 literes változat is. A legjobb választás a PSA konszern általunk már sokat dicsért, erős, takarékos és megbízható kétliteres HDi-je, amely akár 90, akár 110 lóerős teljesítményével nagyon fürgévé teszi az autót, és még keveset is fogyaszt. Az 1,4 literes benzines sok autóban remekül bevált, de a 307 SW-hez nem a legszerencsésebb választás: gyengécske, amit azzal kompenzálhatunk, hogy kitapossuk a lelkét, úgy viszont már sokat eszik. Ugyanakkor az 1,6-os vagy a sima járású kétliteres érdemi alternatíva lehet, ha nem sikerül jó dízel-változatot kifognunk a piacon.

Mire figyeljünk vásárláskor?

Először is figyeljünk a cikkünk bevezetőjében jelzett kód-kavarodásra, vagyis arra, hogy tényleg olyan autót nézzünk meg, amilyet keresünk. A motor-váltó-kuplung „szentháromság” esetén jellemzően nem kell kellemetlen meglepetésekre felkészülnünk, de elektronikai téren annál inkább. Jó néhány esetben írtuk már, hogy szerintünk sztereotípia az az alapvetés, amely szerint minden francia autóval sok lehet az elektromossági baj – a 307 SW esetében azonban ez sajnos igaz lehet. A pontatlan jeladóktól a hibás ablakemelőkig mindenre figyeljünk oda, mindent ellenőrizzünk tételesen, különös tekintettel arra, hogy indítás után nem jelez-e hibát az „engine contol” visszajelző, ami gyakran nem is motorgondra, hanem a vezérlő komputer hibájára utal. Akárcsak a legtöbb esetben, úgy a 307 SW esetében is igyekezzünk minél későbbi évjáratokat kinézni magunknak, ezekkel szignifikánsabb kevesebb a gond, mint az első évjáratok esetében.

 

2015 © Minden jog fenntartva. Euroleasing Kft.