Az első olyan Hyundai volt, amely minden szempontból felnőtt az európai és japán konkurensekhez: a szerencsétlen nevű Getz használt kisautónak is beválik.
Ma már biztosak lehetünk benne, hogy a Getz volt az első olyan modell a Hyundai kínálatában, amely minden szempontból megfelelt az európai és japán típusokkal szemben támasztott elvárásoknak. Az addig olcsó és nem túl jó minőségű modelljeiről ismert koreai márka a Getz bemutatásával az európai piacon is elismerést szerzett, bár a legelső példányokat a nálunk szerencsétlenül hangzó neve miatt még TB Get elnevezéssel találjuk meg. 2004-ben esett át modellfrissítésen a típus, ekkor lágyabb vonalú fényszórókat és hűtőmaszkot kapott az alapvetően szögletes, de arányos és egészen tetszetős formájú kiskocsi.
Milyen kényelmes?
3,82 méteres hosszával beillik a kategória képviselői közé, a kor elvárásainak megfelelően magas tetős és meredek hátfalú kiskocsi utastere bőséges helyet kínál. A rendelkezésre álló alapterületből valóban a lehető legtöbb helyet hozták ki a tervezők, ezért nem csak az első, de a hátsó üléseken is kényelmesen el lehet férni. A hátsó sorban a fejeknek és a lábaknak elegendő hely jut, a szélesség azonban már korlátozott, ezért inkább két utasnak megfelelő ez a hely. A csomagtartó 255 literes mérete elegendő az átlagos elvárásokhoz, ezt az üléstámlák ledöntésével lehet tovább bővíteni csaknem ezer literig. Az utastérben is legalább olyan egyszerű és racionális formákkal találkozunk, mint a karosszérián: a Getz műszerfalán minden kézre esik és minden könnyedén kezelhető, de a minőségérzet csak átlagos. A vezető üléshelyzete is az, bár az elhelyezkedést némileg nehezíti, hogy a kormányoszlop csak magasságában állítható. A ráncfelvarrott darabok között akadhatunk olyanokra, amelyeken színes kárpitozás dobja fel az utastér egyhangú stílusát.
Milyen vezetni?
Az alapmodellt szerény teljesítményű, 67 lóerős 1,1 literes motorral szerelték. Alapjáraton finoman jár, hiszen a konkurensek háromhengeres belépőmotorjaival szemben négyhengeres, de nagyobb fordulatszámon már kelletlenné és zajossá válik, ezért inkább városban megfelelő. Az 1,3 literes, 82 lóerős motor már országúton is bőven elegendő tartalékokkal rendelkezik, az 1,4 lóerős 97 lóerőssel pedig a csekély tömege miatt már különösen fürge a Getz. Sportosnak azért ne reméljük, hiszen a kormányzás nem éppen közvetlen, és a futómű sem kanyargásra termett, de sokaknak előnyös, hogy a kormánykerék és a váltókar könnyen mozgatható, illetve a futómű is megfelelően csillapítja az útegyenetlenségeket. A kínálat csúcsa az 1,5 literes turbódízel, amely a korai példányokban még kulturálatlan háromhengeres, a későbbiekben már kifinomultabb négyhengeres, egységesen szerény fogyasztással. A Getz menetzaja kicsivel nagyobb az elvárhatónál, de még éppen nem ad okot a panaszra.
Mire figyeljünk vásárláskor?
A töréstesztje megfelelő, négycsillagos eredménnyel zárult, ennek ellenére a biztonsági felszereltsége csak a legalapvetőbb tételekre korlátozódik. Az alapmodellben ugyanis csak vezetőoldali légzsák és blokkolásgátló volt, ESP pedig még felárért sem volt rendelhető a modellfrissítésig. Szerencsére a szervokormány szériafelszerelés volt, ahogyan elektromos ablakemelő és központi zár is a legtöbb példányban van, sokkal több extrára azonban ne számítsunk. Sok gondra sem kell felkészülni, az újonnan hároméves garanciával adott Hyundai problémamentesnek ígérkezik, csak kisebb elektronikai hibái lehetnek. A Getz tehát formájával és műszakilag is felnőtt a konkurensekhez, és bár a legtöbb téren átlagosnak bizonyul, sokaknak éppen ezért lesz megnyugtató választás.
