A kisautóknál nem nagyobb, de tágasabb és praktikusabb autó a Ford Fusion, amelyen a szabadidő-autók és a családi egyterűk vonásait is felfedezhetjük.
Nehezen sorolható be a meglévő kategóriákba a Fusion, a Ford kisautója ugyanis a Fiesta műszaki alapjaira épül, de annál minden méretével nagyobb, mégsem lóg ki a kategória határaiból. A magas tetővonal és a tágas utastér miatt családi egyterűnek is nézhetjük, a nagyobb kerekei, nagyobb hasmagassága és robosztus lökhárítói miatt pedig szabadidő-autónak tűnhet. A Fusion igazából a kisautók, az egyterűk és a szabadidő-autók előnyös tulajdonságait egyesíti. 2002-ben mutatkozott be, alig néhány hónappal a Fiesta után, majd 2005-ben modellfrissítésen esett át. Az újabb példányokat az irányjelzők sárgára színezett burájáról és a masszívabb lökhárítókról lehet felismerni. 2012-ig gyártották, utódja a minden ízében modernebb, B-oszlop nélküli, tolóajtós megoldású B-Max lett.
Milyen kényelmes?
A maga korában a Fiesta is a kategória egyik legtágasabb autója volt, a Fusion pedig még azon is túltett. A tengelytávja ugyan nem változott, de a hossza 10 centivel, a magassága pedig 7 centivel nagyobb a Fiestánál. A fejtér és a lábtér lényegesen nagyobb, mint a kisautókban, és a csomagtartó mérete is túltesz rajtuk. A raktér alapesetben 335 literes, amit az alapáron osztottan dönthető hátsó üléstámlák lehajtásával 1175 literesre lehet növelni. A kihasználását pedig rengeteg praktikus megoldás segíti. Például a jobb első ülés támlája is síkba hajtható, így hosszabb tárgyak is szállíthatók a kocsiban, és mivel a támla hátulja műanyag, lehajtva asztalként is funkcionálhat. A jobb első ülés ülőlapja alatt és a műszerfal tetején további tárolóhelyet találunk. A vezető magasabban ül, mint a kisautókban, így a beszállás is könnyebb, a kormányoszlop és az üléslap pedig széles határok között állítható. A minőségérzet a modellfrissítéssel javult jelentősen, attól kezdve jobb tapintású anyagokkal, és akár színes (kék vagy piros) borítású műszerfallal is találkozhatunk.
Milyen vezetni?
A kínálat kezdetben kétféle benzines és két dízelmotorból állt. Az 1,4 literes, 16 szelepes benzinmotor is lehet jó választás, hiszen 80 lóerős, így elég dinamikus vele a Fusion. Egy időben az 1,25 literes, 75 literes négyhengeressel is kínálták, az 1,6 literes, 100 lóerős pedig minden igényt kielégít. A dízelek a PSA közreműködésével készült 1,4 literes, 68 lóerős és 1,6 literes, 90 lóerős darabok, meggyőző nyomatékkal és csekély fogyasztással, a gyártás vége felé ezek már nem voltak elérhetők. A Fusion vezetése nagyobb élmény, mint gondolnánk, és mint amilyen a kisautóké általában. Ahogyan a Fiesta esetében, úgy itt is közvetlen kormányzással és pontosan kapcsolható váltókarral találkozunk, a futómű pedig nem csak rossz úton számít kényelmesnek, de a sportos igénybevételt is jól tűri. A magasabb felépítés miatt azonban némileg nagyobb oldaldőléssel kell számolnunk, a nagyobb kerekek és hasmagasság azonban városban, járdára felálláskor különösen jól jöhet.
Mire figyeljünk vásárláskor?
Az alapmodellekkel nem volt bőkezű a Ford, ezért ha ilyet fogunk ki, akkor csak két légzsák, szervokormány és központi zár jár hozzá, kezdetben még a blokkolásgátló is feláras volt. Az autóhoz azonban rengeteg felszereltségi szint és további extra közül lehetett választani, így a kínálat is elég sokrétű. A Fiesta műszaki alapjára épülő Fusion alapvetően megbízható autónak számít. Gond a benzinesek motorvezérlésével, a lambdaszondával, a katalizátor rögzítésével és a kormányszervóval lehet, az idősebb példányokon egy kis rozsda is előfordulhat. A megkímélt benzines modellek ugyanakkor kevés hibalehetőséggel jó szolgálatot tehetnek akár egy kisebb család autójaként is.
-
- A ráncfelvarrás utáni példányokat sárgára színezett irányjelző-burájukról lehet felismerni
-
- A modellfrissítés után igényesebb anyagokkal és színes műszerfalburkolattal találkozunk a belső térben
