Saab 9-3 (1998-2003) használt teszt

Nem sokban tér el közvetlen elődjétől, a 900-astól a Saab kisebbik modellje. Újkorában formabontó volt, manapság inkább praktikusnak és egyedinek számít. Ha sikerül belőle kifognunk egy fiatalabb, keveset futott példányt, akkor nagyszerű autónk lehet még jó néhány évre.

A GM-Saab házasság első gyermeke volt az 1993-ban bemutatott 900-as széria, amely meglepően sikeresnek bizonyult a piacon. Öt évvel később olyan alapos ráncfelvarráson esett át, hogy új nevet is kapott: ekkortól lett 9-3-as. Leginkább a hátsó lámpatestek formája változott, meg némileg a hűtőmaszk és a lökhárítók, no meg egy kicsit a belső dizájn. Bár mindez nem hangzik elégnek ahhoz, hogy önálló sorozatként kezeljünk egy egyébként csak némi újracsiszoláson átesett modellt, mégis a 9-3 érdemes erre a megkülönböztetett figyelemre. Azért, mert valóban sokkal kifinomultabb lett, mint elődje.

Milyen kényelmes?

Hosszú, de kissé keskeny a 9-3 kasztnija – és pontosan ez érződik belül is: a válltér nem túl bőséges, három felnőtt már közel sem utazik olyan kényelemben hátul, mint jó néhány rivális kategóriatársban. A hátsó lábtér is legfeljebb közepesnek minősíthető. De a vezető helye hibátlan: minden kézre esik, az autó ergonómiája szinte tökéletes, egyedül talán a kormányoszlop játéktere nem elég nagy. A váltó is pontos és viszonylag rövid úton jár, így még sportosnak is tűnik. A műszerfal és a középkonzol formavilága (akárcsak persze a kasztnié is) teljesen egyedi, a felhasznált anyagok minősége is átlagon felüli. A 9-3-as legnagyobb erénye a hihetetlenül tágas, ráadásul nagyszerűen pakolható és bővíthető csomagtere. Az ötajtós karosszériaformának köszönhetően a hátsó üléssort előredöntve kombikra jellemző hatalmas és egybefüggő, nagyobb tárgyak szállítására is alkalmas tér áll rendelkezésünkre.
A magasabb felszereltségi szintű változatokban már minden megtalálható, amire szükségünk lehet a kormányról vezérelhető CD-s rádiótól a fedélzeti kompjúteren át a tempomatig, és minden változat klímával készült.

Milyen vezetni?

A 9-3-ast rendkívül sportos és dinamikus modellként igyekezett feltüntetni a gyártó, de szögezzük le: közel sem annyira sportos, mint amilyennek bemutatták. A futómű hangolása például inkább lágy, mintsem feszes, ennek ellenére az autó kanyartulajdonságaival nem lehet túl nagy bajunk, sem a viszonylag pontos, de csak közepesen közvetlen kormányművel. Mindent összevetve a 9-3-as remekül kezelhető, kifejezetten jó vezetni.
A széria legjobb motorja a kétliteres, 150 lóerős Eco turbó erőforrás, amely kellően fürgén mozgatja a másfél tonnás autót, mégis meglehetősen takarékosnak mondható a maga tíz liter körüli városi adatával. Minden más benzines változat inkább kerülendő, akárcsak a 2,2-es Opeltől származó dízel is, amely hangos, durva járású és nem is túl üzembiztos.

Mire figyeljünk vásárláskor?

A 9-3-as a 900-as alapjaira épült, ami azt jelentette, hogy a gyártó már jelentős tapasztalatokkal rendelkezett a sorozattal kapcsolatban, amikor piacra dobta az újabb változatot. Ennek köszönhetően a 9-3-as meglehetősen kiforrott modellnek számít. Jellemzően elektromos nyavalyái lehetnek, elsősorban a gyújtás trafósora szokott tönkremenni. Gyakori hiba a váltó szinkrongyűrűinek kopása, főleg a 3. és a hátrameneti fokozatnál (mivel a gyártó hagyományainak megfelelően a 9-3-asnál gyári váltózárként a váltó mellé helyezték a gyújtáskapcsolót, amelyből csak hátramenetbe kapcsolva lehetett kihúzni a kulcsot). A 2000 előtt készült modellek már gyakran rozsdásodnak is, nem árt alaposan megnézni a sárvédőíveket és a küszöböket, és a legtöbb általunk megvizsgált szebb példány esetében a lengéscsillapítók is a végüket járták már. Ahogy távolodunk a gyártási ciklus végétől időben, úgy válik egyre nehezebbé alkatrészt találni a típushoz: ma még akad, de nem túl olcsó. A jó hír viszont az, hogy lassan a bontókban több a 9-3-as, mint az utakon, így még pár évig viszonylag kevés pénzből üzemben tarthatunk egy jól kifogott szebb példányt.