Nissan Qashqai (2007-2014) használt teszt

Szabadidő-autós külseje ellenére igazi személyautó a Qashqai, ami mind a praktikumára, mind a vezethetőségére igaz. Összkerékhajtású és hétszemélyes változat is akad belőle a piacon. 

Sikerre vitte ötletét a Nissan: a minden ízében csupán átlagos alsó-középkategóriás autói helyett belevaló formájú, praktikus kialakítású „városi terepjárót” kínált. A 2007-ben bemutatott első Qashqai-széria három évvel később a modellfrissítés során sportosabb frontrészt és megújult belső teret kapott. Utóda 2014-ben érkezett. A Qashqai a használtautó piac egyik legnépszerűbb típusa, a kereskedők szerint ritkán állnak sokáig a telepen a szebb és jobb példányok. Külföldről is rengeteget hoznak belőlük, de ezekkel nem árt óvatosnak lennünk.

Mennyire kényelmes?
Méreteivel a kompakt kategória nagyobb autói közé tartozik, utasai számára sok helyet kínál. A vezető természetesen magasan ül, elhelyezkedését állítható ülőlap és tengelyirányban is mozgatható kormányoszlop segíti, a kilátását viszont korlátozzák a vaskos tetőoszlopok. A hátsó üléssorban a lábtér megfelelő, de a fejnek és a vállnak már kevés hely jut, három felnőtt már nem utazik kényelmesen benne, ezért érdemesebb a nagyobb változatot keresni. (Amely jobban is tartja az árát.) Az alapváltozatnál 21 centiméterrel hosszabb Qashqai+2 nem egyszerűen hosszított modellváltozat, arányos megjelenése érdekében minden karosszériaelemét áttervezték. Ennek jóval nagyobb a csomagtartója, és harmadik üléssort is kapott, amely azonban csak igen rövid utakra használható. Átlátható a Qashqai műszerfala, a modellfrissítéssel új fedélzeti számítógépet kapott, a navigáció kijelzője a középkonzol tetejéről a közepére költözött.

A Qashqai felszereltsége meghaladta a kategória átlagát. Biztonság terén teljes az ellátás: minden modellben hat légzsák és ESP van. A kényelmi felszerelésre sem lehet panasz: négy elektromos ablakemelő, elektromos tükrök, központi zár, manuális klíma és kormányról vezérelhető CD-rádió mellett a bluetooth kihangosító is alaptartozék volt.

Milyen vezetni?
Terepjárós kinézete ellenére a személyautókhoz hasonlóan viselkedik az úton a Qashqai. Már az alapmotornak is elég ereje van, a pörgős, jó gázreakciójú 1,6 literes benzines is elegendő a városi közlekedéshez. A 2 literes benzines ugyan erősebb, de jóval többet fogyaszt. Ajánlottak a dízelek, a Renault-eredetű négyhengeresek kis fogyasztásuk miatt kedvelhetők igazán. Ugyanakkor az 1,5 literes dízellel akadnak gondok, és kissé gyengécske is a kocsi tömegéhez képest, így mi inkább a 150 lóerős kétliteres dízelt ajánljuk. A pályafutása vége előtt az új 1,6 literes, 130 lóerős dízellel is megjelent. A kisebb motoros változatok csak fronthajtással voltak rendelhetők, míg a nagyobbakból bőven akadnak olyanok, amelyek a Nissan kapcsolható automatikus összkerékhajtású rendszerével is fel vannak szerelve, így ezek némi terepjáró képességgel is rendelkeznek. A direkt kormányzás, jól hangolt futómű és a modellfrissítéssel javított zajszigetelés ugyanakkor inkább országúti használatra teszi ideálissá a Nissant. A manuális váltó karja a márka többi modelljéhez hasonlóan kissé karcosan jár, a nagyobb motorokhoz automata vagy fokozatmentes erőátvitel is kérhető.

Mire figyeljünk vásárláskor?
Sok Renault-típushoz hasonlóan a Qashqai gyenge pontja is jellemzően a hátsó híd: próbakör során nagyon figyeljünk, nem hallunk-e koppanást a hátsó kerekek irányából. Jellemző még az első futómű kisebb alkatrészeinek idő előtti elhasználódása is. Az 1,5 literes dízelt inkább kerüljük el, 200 ezer kilométer körüli futásteljesítménynél ezekkel gyakoriak a turbó- és a hengerfej-problémák. Az 1,6 literes motorhoz kérhető volt start/stop rendszer is – az 5-6 évnél régebbi, sokat futott példányok esetében nem ritka a rendszer hibája, inkább kerüljük az ezzel felszerelt változatokat.