Peugeot 406 Coupé (1996-2003) használt teszt

Különcök kedvence lehet a Peugeot 406 Coupé, amely kívülről elegáns, belülről kissé unalmas, de legalább nagyon tágas. Az autó kiforrott konstrukció volt, mindmáig kevés a gond velük és bármelyik változatot élmény vezetni.

Az olasz Pininfarina tervezte a Peugeot trendteremtő modelljének szánt 406-os kupé változatát – ennek ellenére az eredmény sokkal inkább franciás, mint sem olaszos lett. A tágas kétajtós elegáns és visszafogott külseje nem sokat veszített divatosságából az elmúlt majdnem 20 évben. Az autó sosem hozott átütő piaci sikert, pedig megjelenésekor sokan az európai sport(os)kocsigyártás friss szelét vélték érezni. A gyártó először 1999-ben hajtott végre egy alig észrevehető mértékű ráncfelvarrást rajta, majd 2001-ben kicsit alaposabban is hozzányúltak a formavilághoz. 2000-től minden modellbe ABS került, és a háromliteres V6-os 194 lóerős teljesítményét 210-re növelték, ezzel egy időben pedig ESP-vel is felszerelték a legizmosabb változatot. Csak az utolsó két évben lehetett dízelmotorral is megrendelni a 406-ost, a 2,2-es HDi a legjobb választás.

Milyen kényelmes?

Helykínálat terén jelest érdemel a 406 Coupé: hátsó lábtere kifejezetten nagynak minősül a kategóriájában. Ugyanakkor csak két utas ülhet hátra. A ki- és beszállás valamivel könnyebb, mint más kétajtósok esetében, és a csomagtartó is kifejezetten nagy, egy családi nyaralás cuccai is elférnek benne. Elől két megtermett felnőtt is gondtalanul helyet foglalhat, válltérből is van elegendő. Mindezen pozitívumok ellenére a 406 Coupé beltere csalódást keltő. Kiábrándító a túl olcsó benyomást keltő műanyag, a túl egyszerű váltóbot, és egyáltalán: a műszerfal és a középkonzol egy az egyben megegyezik az alapmodellével (annyi különbséggel, hogy az órák króm keretet kaptak). Ezzel csak az a baj, hogy ami egy taxi esetében elmegy, az egy sportkocsiban snassz. A gyártási ciklus utolsó két évében új középkonzolt kapott a típus, ezzel kicsit javult ugyan az összkép, de mindent összevetve sajnos a 406 sportos változatának belseje meglehetősen csalódást keltő volt már a maga korában is, mai szemmel pedig végképp az.

Milyen vezetni?

A kormányzás kifejezetten pontos, a futómű pedig (kis túlzással) mesteri: nem annyira kemény, hogy kényelmetlen legyen, de nagyfokú tapadást biztosít a kanyarokban. Szinte bármelyik motorral kifejezetten élmény vezetni az autót. Már a kétliteres 132 lóerős alapmotor is elég fürgén képes mozgatni az autót, ráadásul meglehetősen takarékos is, városi közlekedésben tíz liter alatt fogyaszt száz kilométerenként, autópályán pedig 8-8,5 litert igényel. Kicsit zavaró viszont a váltó: nem elég, hogy kissé pontatlan, de jó lett volna, ha egy hatodik fokozatot is szerkesztenek bele, mivel így 120 km/h fölött kissé zavaró a motorzaj, és egy plusz „gang” a fogyasztásra is jó hatással lehetett volna.

A háromliteres V6-os csúcsmotor eredetileg 194 lóerős volt, majd 1999-ben még 16 lóerővel izmosodott az egyébként is bivalyerős gép. Bár ez az erőforrás közel sem olyan szomjas, mint hinnénk, de azért városban lehetetlen 13 literes fogyasztásnál jobbat produkálni vele – automataváltóval pedig még a 15 alatti érték is csodaszámba megy. A 2,2-es HDi-motor a legjobb választás az autóhoz, 133 lóerős teljesítményével és 320 Nm-es nyomatékával egészen brutális menetteljesítményekre sarkalja az autót a dízel – kár, hogy csak a gyártási széria utolsó két évében szerelték be a komolyabb ráncfelvarrás utáni modellekbe, mert ezek még mindmáig elég drágák.

Mire figyeljünk vásárláskor?

A hűtőrendszer és a felfüggesztés a 406 Coupé két gyenge pontja. A stabilizátor rudak 20-30 ezer kilométerenként cserére szorulnak, elhasználódásukat kopogó hang jelzi. A kétliteres benzines hűtője 200 ezer kilométeres futásteljesítmény körül elkezd rozsdásodni és csöpögni. Bosszantó apróság a kárpitok leválása az ajtókról és az A-oszlopról, de meggyűlhet a bajunk az egyébként vagány, keret nélküli ajtókban eltűnő ablakok emelőmechanizmusával is. Mindezek azonban viszonylag apróságok, a 406 Coupé ugyanis meglehetősen kiforrott konstrukcióként került a piacra, főbb egységei (motor, váltó, kuplung) megbízható, szinte örök életű darabok. Nagyon alaposan vizsgáljuk meg azonban a karosszériát, hiszen rengeteg a komoly sérülésekből ismét talpra állított modell a piacon!