Opel Tigra (1994-2001) használt teszt

Sportos, olcsó, jópofa és egészen kellemes vezetni – ezek az érvek szólnak az Opel Tigra mellett, ha valaki kisautót keres kéthavi átlagbér összegéig. Senkit sem fogunk lebeszélni róla, de azért van mit megnéznünk a kiszemelt példányon, mielőtt beleugrunk!

Piszok jó ötlet volt az Opeltől a Tigra piacra dobása a kilencvenes évek közepén. Persze, a gyártó marketingesei nem tettek mást, mint kicsit visszanyúltak a Calibrához, hiszen az volt az első olyan sportos autójuk, amelynek főbb alkatrészeit egy tömeggyártott típustól kölcsönözték, így a dögös formatervű kupét meglehetősen jó áron (és még nagyobb haszonkulccsal) értékesítették.

A Tigra a Corsa második generációjának főbb műszaki egységeiből épül föl, olyannyira, hogy tulajdonképpen „csak” a kasztni más formájú, de a legtöbb alkatrész csere-kompatibilis a két, egymástól egyébként meglehetősen különbözőnek tűnő típus között. Ez a platform-politika új korában nem feltétlenül tett jót a típusnak, sokan leszólták például az egy az egyben a Corsából átemelt műszerfalat vagy a kapcsolókat, manapság viszont kifejezetten előnyösnek számít: ennek köszönhető, hogy a Tigrához gond nélkül kaphatunk bármilyen alkatrészt, akár utángyártottat vagy bontottat is.

Milyen kényelmes?

Nem éppen tágas a Tigra utastere, de ha csak két személy utazik benne, akkor nem sok ok lehet panaszra, mivel elöl egész jól elfér még két megtermett férfi is – annak ellenére, hogy a típust alapvetően nőknek szánta a gyártó. Hátra viszont nagyon nehéz bekászálódni, és ha sikerül is betornásznunk magunkat, nem lesz benne sok köszönet, mivel az ülés kényelmetlen, a háttámasz rövid, a lejtős tetővonal miatt be kell húznunk a fejünket, és a lábtér is botrányosan kicsi. Szóval hátul legfeljebb gyerekek utazhatnak kényelmesen, ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy gyerekülést is viszonylag nehézkes beműteni és rendesen rögzíteni hátra. Fekete pont jár azért, mert a biztonsági övet az elöl ülők is csak komoly nyújtózkodással érhetik el.

A csomagtartó elég kicsi, néhány szatyor, három kisebb táska, vagy csak egy szuper-kompakt babakocsi fér el benne (ami kisgyerekes anyukák számára aligha teszi vonzóvá a modellt). Ugyanakkor a hátsó ülés előredöntésével egészen elfogadható tér áll rendelkezésre akár ahhoz is, hogy ketten külföldi nyaralásra induljanak az autóval.

Különösebb minőség-érzetet ne várjunk a beltér lehangolóan sok és unalmas műanyag elemétől, viszont a kormány és a váltó egészen jól kézre esik, és a nem túl zavarba ejtően részletgazdag műszerfal is jól áttekinthető.

Milyen vezetni?

A Tigra futóműve alapvetően a Corséán alapul, de kissé módosították a hangolását. Ennek köszönhető, hogy kellemes élmény vezetni az autót. A Tigra tapadása kifejezetten jó, így a kocsi meglepően stabil a fordulókban (bár szlalom-versenyre inkább egy Ford Kával nevezzünk, ha már mindenképpen egy nőies minivel vennénk részt ilyesmin). A kormányzás közepesen pontos, akárcsak a váltó. A Tigra egyik motorjával sem lesz igazán sportos, különösen országúti előzéseknél tapasztalhatjuk, hogy kevés a nyomaték. Az pedig kifejezetten kínos lehet, ha egy mezei Corsa lerajtol bennünket a lámpánál – pedig ez simán megtörténhet. De ha már nem elég fürge az autó, legalább úgy érezhetjük, mintha az lenne, hiszen motorhangból több mint elég hallatszik be az utastérbe. (Ezt sokan még öblös kipufogók utólagos felszerelésével is megfejelik, pedig higgyék el, ez csak pénzkidobás.)

Mire figyeljünk vásárláskor?

A Tigra az Opel 1,4-es és 1,6-os benzinmotorjaival fut. Egyik sem túl erős, (a kisebbik 90, a nagyobbik 106 lóerős), viszont nem is különösen takarékosak, és megbízhatóságuk sem éppen kiemelkedő. Jellemző hiba a dugattyúgyűrűk elhasználódása, amit kékes füst jelez a kipufogóból, de nem ritka a dugattyúk törése sem. A kuplung is csak közepesen tartós szerkezet, és a váltó szinkronjai is ritkán tökéletesek. Ezen kívül gyakori gond (különösen az 1999 előtti szériáknál) a rozsdásodás is. A jó hír viszont az, hogy a Tigrához rengeteg az alkatrész, akár a bontott is, és a sarki maszek szervizes bácsi is meg tud rajta javítani bármit – így ha már műszakilag nem túl jó az autó, legalább olcsó, és olcsón üzemben is tartható. Márpedig ez is fontos szempont.