Opel Agila (2000-2007) használt teszt

Az Opel legkisebb autója igazából egy Suzuki, de a hasonló forma alatt más motort találhatunk, és a gyártása sem nálunk folyt. Városi kiskocsinak érdekes választás.

A Suzuki Wagon R+ testvérmodellje mindig is az esztergomi gyártású mini árnyékában élt, hiszen jóval kevesebbet adtak el belőle, mint a hazai gyártás miatt sokak számára szimpatikusabb Suzukiból. A General Motors és a japánok együttműködésének eredménye 2000-ben született, ekkor mutatkozott be az Agila, amely kívülről mindössze néhány apróságban és emblémájában különbözik a japán-magyar testvértől. Az Opel minije azonban Lengyelországban készült, és a német márka a saját benzinmotorjait szerelte bele.

Milyen kényelmes?

A Suzukit a japán szabályok szerinti mininek építették, és testvére, az Opel Agila is ennek köszönheti praktikusságát. A hossza ugyanis nem több mint 3,5 méter, ám az autó négy sarkába tolt kerekeknek, és a 170 centis magasságnak köszönhetően hatalmas belső térrel rendelkezik. Már az első és hátsó üléssorban is nagyobb a hely, mint a minik többségében (ráadásul az sem elhanyagolható, hogy az Agila öt ajtóval rendelkezik), de nagy csapóajtóval felfedhető csomagtere kivételesen tágas. A raktér alaphelyzetben 240 literes, amelyet a hátsó ülések ledöntésével, a kockaformának köszönhetően, egészen 1,3 köbméterig növelhetünk, ezt a kapacitást sok kombi is megirigyelheti. Az Agila utasterének hangulata egyébként az ezredfordulót idézi, a formák és anyagok tehát nem éppen divatosak, de a berendezések legalább roppant praktikusak és célszerűek.

Milyen vezetni?

A formája hasonló, de műszakilag nem egyezik meg teljesen az Opel Agila és a Suzuki Wagon R+. A német mini motorpalettáját a takarékosság jegyében állították össze: a kínálat legolcsóbbja 1 literes 60 lóerős, ezt az 1,2-es, 80 lóerős négyhengeres követi, de a 2003-as ráncfelvarrás óta a Fiat és GM közös fejlesztésű 1,25 literes dízelje is választható volt hozzá 70 lóerővel és 170 Nm-rel. Az ezres benzinessel elég lomha a kocsi, ezét a nagyobb motor ajánlott, de azzal sem olyan takarékos az Agila, mint várnánk. A dízellel már igen, de az meg nagyon ritka.

Mire figyeljünk vásárláskor?

Az első évjáratokat leszámítva az Agila roppant megbízhatónak bizonyult a statisztikák alapján, míg a vevőelégedettségi listán a középmezőnyben foglal helyet. A töréstesztet csak a gyáriak végeztek rajta, az Euro NCAP nem, de még a minimál-autónak szánt Viva felszereltségű alapmodellhez is jár a vezetőoldali légzsák. Tehát ha praktikus, mégis olcsó pöttöm kiskocsit keresünk, ne csak a Suzuki-hirdetéseket nézzük meg.