Suzuki Liana (2001-2005) használt teszt

A márka új korszakát ígérte, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a Suzuki Liana, amely azonban használtan megbízható családi autó lehet.

A róla kialakult képet szerette volna megváltoztatni a Suzuki azzal az autóval, amelyet 2001-ben mutatott be. A Liana neve azt jelenti: „élet egy új korban”, és valóban a márka új korszakát várták tőle a Suzukinál, amely ekkor még javában gyártotta a régi Swiftet az esztergomi üzemben. A minden szempontból átlagos Baleno utódja meglehetősen formabontóra sikeredett. A 4,23 méter hosszú ötajtós modellt nehéz kategorizálni, hiszen a formája a kombikra emlékeztet, a teteje viszont az egyterűkhöz hasonlóan magasan húzódik, akár a mai crossoverek elődjének is tekinthetjük. Négyajtós lépcsőshátú kivitel is készült belőle, ami keskeny és magas karosszériájával nem éppen esztétikus jelenség. A furcsa formájú autó nem lett sikeres, ezért a 2004-ben esedékes modellfrissítéskor jóval hagyományosabb, egyben tetszetősebb külsőt kapott, az arányain új lökhárítókkal és küszöbökkel javítottak. A ráncfelvarrással versenyképesebb autóvá vált típus mégsem készült sokáig, hiszen a nála lényegesen divatosabb SX4 vette át a helyét.

Milyen kényelmes?

A belső teret ultramodernnek szánták, de az ezredforduló után már senkit sem hatott meg a nyolcvanas években még valóban futurisztikusnak számító digitális kijelzős műszerfal. A belső tér anyagai és megoldásai ugyanis nem voltak elég színvonalasak az autó árához képest. A modellfrissítéssel azonban sokat javult a minőségérzet, és a kezelhetőség is, a jobb fogású kormánykerék mögé hagyományos műszeregység került, a kapcsolókat pedig igényesebb darabokra cserélték. A helykínálat a kategóriának megfelelő, a magasan lévő vezetőülésben úgy érezzük, hogy egyterű autóban ülünk. A karosszéria hosszához képest szerény 2,48 méteres tengelytáv azonban korlátozza a lábteret, főleg a hátsó sorban, ahol a szélesség is mérsékelt. A lépcsőshátú kivitel 480 literével szemben az ötajtós modell csomagtere mindössze 280 literes, de a hátsó ülések ledöntésével a kombikéhoz hasonlóan használható ki.

Milyen vezetni?

Két motor közül választhatott a Liana vásárlója. Az alapmodellt 1,3 literes, 90 lóerős benzinessel szerelték, amely megfelelő választás az autóhoz, de a jobban felszerelt kivitelekhez 1,6 literes, 106 lóerős benzinmotor járt, amely már kimondottan erősnek számított. A Liana vezetése nem tartogat meglepetéseket, a kormánya és a váltója pontosan jár, a futóműve megbirkózik a rosszabb burkolatú utakkal is, de kényelmesnek azért nem neveznénk, a menetzaj is nagyobb az elvárhatónál. A kínálat különlegessége az összkerékhajtású változat: a 15 centiméteres hasmagasság és a kategóriában egyedülálló négykerékhajtás a könnyebb terepek leküzdését is lehetővé teszi. A modellfrissítés óta 1,4 literes, 90 lóerős Peugeot-dízelmotorral is kínálták a kocsit, de ezt a változatot a magyarországi piacra nem vezették be.

Mire figyeljünk vásárláskor?

A régi Suzukikkal ellentétben a Liana nem készült fapados változatban, hiszen már a GLX alapmodellben is volt két légzsák, blokkolásgátló, elektromos ablakemelő és központi zár. Mégis érdemes a GS kiviteleket keresni, hiszen abban oldallégzsák, légkondicionáló és gyári CD-s rádió is van. A Suzuki többi típusához hasonlóan a Liana is megbízhatónak ígérkezik, rendszeres karbantartással nem lesz sok gondunk vele. Ma pedig már tudjuk, hogy az új kort nem ez a modell, hanem az SX4 és a Swift hozta el a Suzuki számára.