Repülőgyárból exkluzív sportkocsimárka

Egy éve adtuk hírt arról, hogy ismét életjeleket ad a Bristol: a kis angol manufaktúra 2004 után végre egy új típust mutatott be. De a Bullet előtt is készített jó néhány igazán szemrevaló modellt hetvenéves múltra visszatekintő márka – ezért úgy gondoltuk: dióhéjban bemutatjuk a cég és autói történetét.

A Bristol a néhány éve megszűnt Saab mellett a másik olyan autógyártó, amely szorosan kötődik a repülőgépgyártáshoz. Annyira, hogy maga a cég kifejezetten repülők építésére jött létre, de az első világháború lezárása után éppen ezért került komoly bajba: a dolgozók jelentős részét el kellett küldeniük. Ezt a leckét alaposan megtanulta Sir Stanley White, a cég akkori vezetője, így a harmincas évektől igyekezett kiterjeszteni a kis angol üzem tevékenységi profilját. És persze mi mással tette volna ezt, mint az akkoriban egyre népszerűbb autók gyártásával? Ennek az időben előkészített „menekülőútnak” köszönhetően a Bristol 70 ezer alkalmazottja megtarthatta az állását a második világégés után – hiszen az újjáépítéshez és a közlekedés újbóli beindításához nagy szükség volt buszokra. Így nem csoda, hogy a repülőgép-ipari cég hamarosan a buszok készítésével kezdett foglalkozni, majd (megint csak a hosszú távú túlélés szempontjait szem előtt tartva), egy újabb profillal bővültek, amikor, kis sorozatban készülő, már a kezdetektől exkluzívnak számító személyautók felé fordultak.
Jó néhány tulajdonosváltással később az autógyártó részleg különvált a repülőstől (amely a British Aerospace része lett), és brit befektetőkkel a háttérben magánkézben maradt mindmáig.
A márka első modellje azokra a tervekre épült, amelyeket a BMW lebombázott müncheni gyárából hozott magával H. J. Aldington, a cég akkori vezére. Ezek alapján készült el a viszonylag nagy példányszámban Bristol 400-as sorozat 1947-ben. Ehhez csatlakozott az ötüléses 401-es sorozat 1949-ben – majd ennek különböző alváltozataiként gurultak ki a kis manufaktúra műhelyéből a 400-as sorozat következő tagjai, egészen a 405-ös 1957-es színre lépéséig, amelynek továbbfejlesztett verziójába, a 407-esbe a Chrysler 5,2 literes, V8-as motorját szerelték.
A sokáig futó 400-as szériát a 660-as sorozat váltotta fel 1976-ban, ezen alapult a ’93-ig futó Britannia/Brigand modellcsalád is. A repülőgépek elnevezésére tértek vissza a kilencvenes évek elején a „Blenheim” névvel is.
A cég eddigi utolsó nagy dobása a 2004-ben bemutatott Fighter nevű modell volt, amely egy csapásra visszahozta a 21. századba a Bristolt. (A nyolcvanas évek óta ugyanis folyamatosan kapták azokat a kritikákat, amelyek szerint sem minőség, sem dizájn terén nem feleltek meg a termékeik egy olyan céggel szemben támasztható követelményeknek, amely mindössze heti maximum három autót állít elő.) Ezt a V10-es, 628-660 lóerős Chrysler motorral hajtott, szárnyas ajtós csodát az ex Forma-1-es tervező Max Boxstrom álmodta meg – nem csoda, hogy mindössze 0,28-as légellenállási együtthatóval büszkélkedhetett és négy másodperc alatt gyorsult fel 100 km/h-ra.